veszteség

Tisztelt Deliága Éva!

Lenne egy téma, amit kicsit nehezen kezelek és talán mást is érint. 5 éves lányom rendszeresen előjön azzal, hogy ő nem akar meghalni. Láthatólag pánikol a dologtól. Nem volt haláleset a környezetünkben, annyi történt, hogy időként kimegyünk a temetőbe a nagypapám sírjához. Ha van tipp, hogy kezeljem, azt nagyon megköszönöm. Üdvözlettel: H. Klaudia

Kedves H. Klaudia!

Megkaptam levelét, arra reagálok ebben az üzenetben. Én is gyakran tapasztalom, hogy akár minden apropó nélkül elkezdi foglalkoztatni a gyerekeket a halál témája. Úgy látom, hogy életkori sajátosságról lehet szó, mindig az adott kornak megfelelően bukkan fel a téma. Pl. 5 évesen félhet a kisgyerek a szülők elvesztésétől, úgy képzeli, hogy akkor ő magára marad, nem tudja felfogni, hogy az sokkal később lesz, amikor ő is felnőtt lesz. 8 évesen, a metafizikus nyugtalanság korában nagyon sok kisgyereket foglalkoztatnak az élet nagy kérdései: például: Hogyan keletkeznek a felhők? A Jóistenke mindig lát minket, de akkor neki nem kell aludnia? Kik kerülhetnek a Mennyországba? A Föld bolygó másik felén fejjel lefelé járnak az emberek? Ebben az életkorban már a logikus gondolkodás keveredik a fantázia világgal és a gyermek hiteles, pontos ismereteket kíván kapni a körülötte lévő dolgokról. ebben az életkorban is gyakori, hogy előjön a halál témája, ez szorongás övezheti.
Ha nem áll semmilyen konkrét dolog, vagy trauma a háttérben (pl. szülőktől kényszerűen sokáig távol volt, vagy valaki súlyos beteg a családban, elvesztett kisállatot), akkor én arra gondolnék, hogy ahogy okosodik, úgy kérdez rá az élet fontos dolgaira. Minden szülőnek van egy hitrendszere, amit továbbadhat gyermekének. Tehát a halál témájáról is lehet természetesen beszélgetni, elmondani, hogy mi történik azután (kinek-kinek vallási meggyőződése, értékrendje alapján), és az életben maradottak hogyan gondolhatnak az elhunyt szerettükre. Szép gondolat, hogy aki eltávozott közülünk örökre velünk marad, hiszen a szívünkben él, velünk van mindig, amikor rá gondolunk. Valaki azt meséli el a gyermeknek, hogy aki meghal a csillagokba kerül és onnan vigyáz ránk. A halál véglegessége nehezen megérthető egy kisgyerek számára, talán fél az ismeretlentől, a szülőktől való elvválás fenyegetésétől. Ha azt látja a gyerek, hogy a szülő természetesen tud erről a témáról is beszélni, előbb utóbb lecseng ez az érdeklődés, és ismét megszilárdul a gyermek érzelmi biztonsága. Ez a normális gyermeki kíváncsiság része is lehet. Minden jót kívánok Önöknek a tartalmas beszélgetésekhez!