iskolai probléma

Tisztelt Deliága Éva!

Az iskola javasolta, hogy első osztályos fiam részére keressünk pszichológust, társaival való kommunikációs problémák okán. Mi nem látjuk olyan súlyosnak a helyzetet, ám a legutóbbi eset már minket is aggaszt. Zalán fiam társaival (egy kis barátjával pontosabban) elvette, kizsarolta? egy társuk apróbb műanyag játékát. Ezt később kérésre visszaadták. Azonban a szülők panaszt tettek az osztályfőnöknél, fiam üzenő füzetébe beírás került. Én megértem, hogy mindenki félti a saját gyerekét, de ez tényleg olyan mértékű probléma, ami miatt már orvoshoz, illetve pszichológushoz kell küldeni a gyereket? Ha Ön is úgy látja helyesnek, természetesen együttműködünk, és szeretnénk személyes konzultációra is időpontot kérni. Tisztelettel, S. Attila

Kedves S. Attila!

Köszönöm a megkeresést, igyekszem válaszolni kérdésére. Valóban úgy látom, hogy egy szülőkonzultáción biztos, hogy részletesebben tudnánk átbeszélni a történteket, és akkor én is jobban képet alkothatnék arról, hogy mi is történt valójában. Fontos lenne tudnom, hogy Önök, hogyan látják Zalánt? Hogyan választottak neki iskolát? Milyen típusú iskolába jár? Hogyan vette az oviból iskolába kerülés nagy váltását? Szeret-e iskolába járni? Más környezetben, vagy korábban az óvodában voltak-e kommunikációs nehézségei, volt-e agresszív társaival? Levele alapján nem tűnik nagyon súlyosnak az incidens, ám ahogy említettem, itt az előzmények és a kontextus is fontos lehet. Az a tapasztalatom, hogy első osztályban sok konfliktus adódik, ezek egy jó részéről soha nem szerez tudomást sem a pedagógus, sem a szülő. Szünetben, az udvaron folyamatosan kommunikálnak, együtt játszanak a gyerekek, és mivel ilyenkor még az erőviszonyok felmérése zajlik, bizony próbálgatják a szárnyaikat. Ha Zalán máskülönben egy jó szándékú, korának megfelelően fejlett kisfiú, aki szeret iskolába járni, vannak barátai és megtalálta a helyét az osztályban, akkor véleményem szerint nincs szó óriási problémáról. Amennyiben Zalán társait rendszeresen bántja, erejét kihasználva, őket testileg vagy szóban bántja, úgy sokkal inkább javasolni tudom szakember megkeresését.
A könnyebb esetet feltételezve azt javaslom Önöknek, hogy beszélgessenek el Zalánnal, esetleg a többi, az incidensben szereplő kisgyerek szüleivel, hogy pontosabb képet kapjanak arról, hogy mi történt. Ezzel elkerülhetik, hogy Zalánt igazságtalanul hibáztassák. Érdemes vele elbeszélgetni, ahol nem bűntetve őt, elmagyarázhatják neki, hogy amit tett, az helytelen. Fejleszthetik az empátiáját azzal, hogy a másik fél szemszögéről is beszélgetnek. Javaslom a pozitív megerősítés, a dicséret alkalmazását is, ahol megdicsérik Zalánt, ha egy korabeli kisgyerekkel figyelmesen, kedvesen viselkedik. A módszer hosszabb távon hatásos, azonban segíthet abban, hogy közvetíteni tudják számára, hogy Önök mit tartanak helyes konfliktuskezelésnek. Beszélgethetnek fiúkkal arról is, hogy mit tegyen, ha úgy érzi, sérelem érte őt az osztályban, mit mondjon, kinek szóljon olyankor. Fiúgyermek lévén javaslom a heti rendszerességgel történő sportolást, esetleg küzdősportot, ahol egyrészt levezetheti az energiáit, másrészről megtanulhat jobban bánni a saját erejével. Kérhetnek külön fogadó órát az iskolában is, ahol Zalán tanáraitól megtudhatják, hogy ők hogyan látják kisfiúk szociális szerepét, helyét az osztályban. Ha sikerül széleskörűen tájékozódniuk az incidensről, Önök is érezni fogják, hogy van-e szükség további szakmai segítség igénybe vételére. Üdvözlettel, Deliága Éva