Szülőknek tanácsadást kínálok szülőkonzultációs megbeszélések keretében.

Szülőknek tanácsadásra időpontot egyeztetni telefonon tud.

A szülőszerep, a megváltozott élethelyzet, élethosszig tartó felelősség vállalása egy másik kis lényért, aki kezdetben teljesen a szüleitől függ, rengeteg kérdést vethet fel. A cél nem a tökéletes szülő megkreálása. A cél, hogy a szülő saját önismeretét fejlesztve,’elég jó’ szülője lehessen gyermekének, hogy legjobb képessége szerint, azt tudja közvetíteni a gyermeke felé, amit valóban át szeretne adni, amit értékesnek érez.

Okleveles gyermekpszichológusként a családokkal, szülőkkel, gyermekekkel végzett munkám során gyakran volt alkalmam megfigyelni, hogy a harmonikus családi élet szempontjából mennyire meghatározó tud lenni a szülők és a gyermekük közt létrejövő jó és szoros érzelmi kapcsolat és mennyire megnehezítik a mindennapokat a gyermek nevelése során tapasztalt kételyek, bizonytalanságok.

Munkám során gyakran tapasztaltam, hogy a szülőben megjelenő aggodalom, félelmek, szorongások, saját múltjából kéretlenül felbukkanó feldolgozatlan emlékek, rossz érzések mennyire megterhelőek tudnak lenni, milyen nagymértékben kihatnak a gyermekkel alakuló érzelmi kapcsolatra. Az ilyen helyzetekben segíthet a feltáró beszélgetés, a szülőkonzultáció. A gyermek életében minél fiatalabb korban történő beavatkozás növeli a hatékonyságot, az esélyt a teljes gyógyulásra. Miért ne lehetne a gyermekkel való harmonikus kapcsolat megalapozását vagy újbóli helyreállítását már a probléma észlelése után nem sokkal elkezdeni? Ahhoz, hogy a családi minta, az akár generációkon átívelő nevelési elvek újragondolhatóak, megtörhetőek legyenek: szembenézés szükséges.

Hogyan mondják el a gyermeknek, hogy gyermekpszichológushoz szeretnénk fordulni?

Szülőknek tanácsadás során: minden alkalommal, mikor szülőkkel találkozom és egyeztetünk a gyermek számára komplex pszichológiai felmérésre időpontot, felmerül ez a kérdés. Valóban sarkalatos pont, hiszen a gyermek érzelmi felkészítése a foglalkozásokra, nagyban meghatározhatja a gyermek hozzáállását, nyitottságát, motivációját. A hozzám forduló családok egy részénél olyan súlyos tüneteket „produkál”a gyermek, mely sok feszültséget, aggódást, odafigyelést kíván a szülőktől. Éppen ezért tartom fontosnak tisztázni, hogy a pszichológusi foglalkozás nem úgy működik, mint egy autószerelő műhely, ahol a gyermeknek az lehet az érzete, hogy őt ’betolták’, mert vele valami nagyon nagy gond van. Éppen ellenkezőleg, én családterápiás, egészleges szemléletben dolgozom, ami azt jelenti, hogy a család egészére nézek rá, az abban rejlő dinamikákat próbálom meg feltárni és segítek a szülőknek abban, hogy egy jobban, harmonikusabban funkcionáló családi egyensúlyt sikerüljön teremteni. Így tehát a gyermeknek is fontos elmondani, hogy nem azért fordulunk szakemberhez, mert vele valami nagy probléma van, hanem azért, mert azt látjuk, hogy ő sem érzi jól magát a bőrében és mi: szülők szeretnénk segítséget kapni abban, hogy hogyan tudnánk neki segíteni. Érdemes megragadni valami olyan dolgot, ami a gyermeket saját magát zavarja, pl. szokott fájni a hasa dolgozatírás előtt, nem érzi jól magát az osztályban, szeretné, ha több barátja lenne stb. A pszicho diagnosztikai felmérés szakaszában minimum 3 alkalommal találkozom a szülőkkel és 3-5 alkalommal a gyermekkel, így ténylegesen közel azonos hangsúlyt kap a szülőkkel illetve a gyermekkel folytatott munka. A gyermeknek szintén el lehet mondani, hogy mi várható (beszélgetni, játszani, rajzolni fogunk), hogy nem történik olyasmi, amit ő nem szeretne. Fontos, hogy a szülő ne ködösítsen: nem barátnőhöz, nem játszóházba és nem orvoshoz vagy tanító nénihez mennek. Be lehet vezetni, a talán még ismeretlen szót: ’gyermekpszichológus’, hiszen a gyermek szerzett, új, semmi máshoz nem hasonlítható tapasztalatait, majd ehhez a szóhoz társítja. Fontos, hogy a gyermek tisztában legyen azzal, hogy ő a gyermekpszichológustól segítséget fog kapni, így tudja majd jobban elengedni magát és a negatív, számára nehéz érzelmeit is kimutatni, megosztani a szakemberrel, hiszen nem abban a tudatban érkezik, hogy neki meg kell felelnie, úgy, ahogy egy óvodásban, vagy iskolában. Tapasztalatom szerint minden gyerek picit izgatott vagy kissé szorong az elő találkozás előtt, ez természetes. A első találkozáskor létrejövő szimpátia, az osztatlan rá irányuló figyelem hamar megnyitja a gyereket és már 45 perc elég sokszor, hogy feloldódjanak a helyzetben. Második alkalommal már lelkesen, örömmel szoktak érkezni a foglalkozásra.

Forduljon hozzám bizalommal!