Beszoktatásról szeretnék kérdezni. Andris fiam két hete már nagyfiú, óvodába jár. Sajnos nem lelkesedik az óvoda miatt, és ennek a legfőbb oka, hogy nem akar ott aludni. Igazán nem alszik akkor sem, ha ott marad, mivel nem tud elaludni. Ennek az lehet az oka, hogy már otthon sem alszik gyakran napközben, és ha alszik is, akkor is cumit használ elalváshoz. Két napja elvettük tőle a cumit, most már anélkül alszik el esténként (még hiányzik neki). Az óvónő azt javasolta, hogy ha nem akar ott aludni, akkor a feleségem vigye haza ebéd után (a párom otthon van a kisebb fiunkkal). Sajnos nem érzi elég fittnek magát arra, hogy mind a két gyerekkel otthon legyen huzamosabb ideig.

A kérdésem az lenne, hogy erőltessük-e az ott alvást, kockáztatva ezzel, hogy kialakuljon benne valami gát az ovi felé, vagy vigyük haza rendszeresen ebéd után, hátha egyszer úgy dönt, hogy ő akar ott aludni? Nagyon sokat segítene a döntésben, ha röviden le tudná írni a véleményét az eset kapcsán.

Előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
P. B. (Gyakorló apuka:) )

Kedves P. B.!

Köszönöm megtisztelő bizalmát, olvastam levelét. Először is felhívnám a figyelmét a szóhasználatra: attól, hogy kisfia már óvodába kezdett járni, még nem nagyfiú! Hiba azt gondolni, hogy képes lesz megfelelni a megnövekedett elvárásoknak, mert ő már „nagy”. Csak azért, mert van egy kistestvére, ő még ugyanúgy kicsi! Egy 3-4 éves gyermeket nem szabad nagynak nevezni, bár értem a szándékukat, nyilván dicsérni, bátorítani kívánták őt ezzel is.
Nem szabad azonban arról elfeledkezni, amit a kistestvér születése vált ki Andrisból: ő is igényli azt a testi kontaktust, azt a babusgatást. Pozícióját bizonytalannak érzi. A leveléből az is kiderül, amit a kisfiú is megérez: „engem lepasszolnak, a kicsire bezzeg van ideje, energiája anyának”! Ez a szituáció (kicsi otthon anyával, neki oviban kell lennie) megnehezíti a beszoktatást, és fokozza a kisfiú ellenállását, testvérféltékenységét.
Jó lenne fokozatossá tenni a beszoktatását! Ha továbbra is fennáll a probléma, javaslom, hogy ebéd után vigye haza őt az édesanya. Teljesen érhető az anya kimerülése is, vegyenek igénybe külső segítséget (nagymama vagy babysitter) délutánra, hogy legyen ki foglalkozzon a picivel, hogy az édesanya (szinte) osztatlan figyelmét élvezhesse a „nagy” is. Igen, el fog jönni az az idő, mikor 1-2 napot, majd heti öt napot bent fog aludni az oviban, addig azonban vegyék figyelembe, hogy sokkal jobb neki otthon, érthető, hogy erre vágyik.
A másik: miért nem használhatja a cumit este elalváshoz? Ő még ezt igényli, engedjék, hogy a saját ritmusában szokjon le róla! Nem lehet egyszerre elválasztani az anyától, „kitaszítani otthonról” (ez lehet az ő szubjektív megélése), elvenni tőle a kicsi korától megszokott önmegnyugtatását (cumi), és hipp-hopp elvárni, hogy most már viselkedjen nagyfiúként. Később meg lehet vele beszélni, hogy a cumi estére van, az oviba alvóállatkát, anya illatú rongyikát, kedvenc alvótárgyat vihet. Kérem tudatosítsák magukban, hogy az édesanyától való elválás (intézménybe kerülés) nagy változás a gyermek életében (még ha csak délelőtt jár is), és Andris most még sérülékenyebb, érzelmileg még több odafordulást, szeretet igényel. Oldják meg, hogy délutánonként (pl. amikor a kicsi alszik, vagy két felnőtt van jelen) sok, sok „kisbabás” gyengédséget, puszit, ölelést kapjon anyától, ne mindig azt élje meg, hogy a kistestvéren (aki ráadásul fiú!) van a hangsúly. Remélem tudtam segíteni, minden jót kívánok.
Üdvözlettel:
Deliága Éva